Kémiai kísérletek

Február 23-án, kedden ellátogatott iskolánkba a Trefort Ágoston Gyakorló Gimnázium kémiatanára, Fodor Erika, aki a Kutató Tanárok Országos Szövetségének elnöke is. Külföldre is járnak kísérleteiket bemutatni, úgyhogy nagyon örültünk, hogy ide is eljöttek.

Legelsõként azt láttuk, hogy egy üveg „teát” beleöntött a tanárnõ egy mérõpohárba, aminek cselesen el volt takarva az alja. A „tea” ahogy átöntötte rögtön elszíntelenedett. Kiderült, hogy a „tea” nem is tea, hanem jódos víz volt és a mérõhenger eltakart részébe pedig C-vitamint szórt korábban. Itt megtanultuk, hogy „A kémia a sikeres randevú tudománya”, vagyis két (vagy annál több) anyag sikeres reakciójáról szól. A következõ kísérlet, amit még õ mutatott be és nem mi csináltuk, az volt, hogy egy polietilénbõl készült zacskót összegyûrt és meggyújtott. Az égõ zacskót egy vízzel teli tálca fölé tartotta és a leesõ, még égõ darabok, ahogy a vizet érték még nagyobb lánggal kezdtek el égni. Ez is több kémiai reakció folyamatának köszönhetõ.

Ezután mi magunk végezhettünk néhány kísérletet csapatokban. Elsõként egy kicsi lombikban levõ anyagot melegítettünk nagyon rövid ideig és utána rajzolnunk kellett vele egy lapra. Ott maradt a nyoma. Mindenki meglepõdött és azt hitte, hogy kilyukadt a lombik, mert le is csöpögött valamennyi, de az eredetileg úgy volt készítve, hogy több apró lyuk legyen rajta. Mint kiderült az anyag jód volt, aminek ugye, „ha olvasta volna a tankönyveket” nem szabadott volna folynia. Ezzel bebizonyítottuk, hogy a jód (és semmilyen más anyag) nem szublimál. Csak azért tûnik úgy, hogy szilárdból rögtön gáz halmazállapotba megy át, mert nagyon rövid ideig folyik, annyira, hogyha sima kémcsõben melegítjük nem is látszik csak rögtön a lila „füst”.

Az elõttünk lévõ tálcán, egy csempén három kupac, valamilyen szilárd anyag volt. Azt az utasítást kaptuk, hogy cseppentsünk rá pár cseppnyi vizet. Ekkor a reakcióban egy fehér, átlátszatlan, oldhatatlan anyag keletkezett. Meg kellett figyelnünk, hogy mi történt a reakció során, például, hogy sistergett, mozgott, buborékolt. Még egyszer megismételtük a másik kupaccal, ugyanez történt. Majd a két üvegcsében lévõ zöld, illetve átlátszó folyadékból cseppentettünk egy-egy már vízzel reagáltatott kupacra. A zöld rögtön kékké, az átlátszó pedig rózsaszínné színezõdött el. Egy ötösért meg kellett mondanunk, hogy mi volt a zöld és az átlátszó folyadék; illetve, hogy milyen kémhatású a keletkezett anyag. A zöld univerzális indikátor, az átlátszó fenoftalein az anyag pedig lúgos kémhatású. A végén az is kiderült, hogy a kis kupacok kalciumdarabkák voltak. Az utolsó kupacot arra használtuk fel, hogy eldöntsük, füst vagy gõz szállt fel belõle.

Az utolsó kísérletünk során rajzolnunk kellett egy kört a csempén az univerzális indikátorral. A tanárnõ körbejárt és mindenkinek cseppentett a közepébe valamit és belerakott egy egyforintost, ami rézbõl van. Egy barnás színû füst szállt fel és amerre elõször ment beszínezte a zöld körünket pirosra. Pár percen belül az egész kör is piros lett. Ezután nagy meglepetésünkre azt a kérdést kaptuk, hogy milyen irányú a huzat a teremben. A válasz az volt, hogy arra van amerre legelõször beszínezõdött a kör. A cseppentett anyag salétromsav, a füst pedig nitrogén-dioxid volt.

Ezután akit még érdekelt megnézhetett két kísérletet. A tanárnõ csodaradírt készített. A jódot tartalmazó Betadine foltot egy C-vitaminnal bekent kupakkal eltûntette. Húzott két csíkot univerzális indikátorral, a felsõn végighúzott egy C-vitamin kapszulát és az bepirosodott. Megkaptuk a magyar zászlót. Az indikátor savas közegben lesz piros. A C-vitamin másik neve aszkorbinsav. Most már mindenki érti a piros elszínezõdést.

A kísérletek, amiket láttunk nagyon érdekesek és színesek voltak, engem egyébként is érdekel a kémia, de ez aztán végképp nagyon tetszett, szerintem a többiek is nagyon élvezték. Köszönjük szépen Bea néninek, hogy megszervezte és Fodor Erikának, hogy eljött és bemutatta a kísérleteket!